A kémiai összetétel az acélban jelenlévő elemekre vonatkozik, mint például a szén, a mangán, a szilícium stb., amelyek befolyásolják az acél szilárdságát, keménységét és hajlékonyságát. Az acélgyártási folyamat során ezen elemek százalékos arányát szigorúan ellenőrizni kell a kívánt tulajdonságok elérése érdekében.
Például a szén az acél fő ötvözőeleme, és létfontosságú szerepet játszik az acél szilárdságának és keménységének meghatározásában. Minél magasabb a széntartalom, annál erősebb és keményebb az acél, ugyanakkor törékennyé és kevésbé képlékenyebbé teszi az anyagot. Egyéb ötvözőelemek, például mangán, króm, nikkel és molibdén hozzáadásával javítják a speciális tulajdonságokat, például a korrózióállóságot, a kopásállóságot vagy a magas hőmérsékleti teljesítményt.
A mechanikai tulajdonságok viszont az acél viselkedésének különböző körülmények között történő tesztelésének eredménye, mint például a szakítószilárdság, a folyáshatár és a nyúlás. Ezeket a tulajdonságokat nemcsak a kémiai összetétel, hanem az acél gyártási folyamata és hőkezelése is befolyásolja.
A szakítószilárdság azt a maximális feszültséget méri, amelyet egy anyag el tud viselni a törés előtt, míg a folyáshatár azt a pontot jelzi, ahol az anyag terhelés hatására plasztikusan deformálódni kezd. A nyúlás az anyag hajlékonyságát méri, amely az anyag azon képessége, hogy plasztikusan deformálódjon a törés előtt.
Cölöpcső
